Ex Machina (2015)

Az Ex Machina akár egy jó film is lehetne, de sajnos nem az. Nem rossz, de nem is kiemelkedő és csak remélni tudom, hogy nem ez lesz az év science fictionje. Nem akarom nagyon bő lére ereszteni a kritikát, a két fő problémám az volt vele, hogy a trailerből nagyjából kiderül minden, de e nélkül is minden fordulat és mozzanat kiszámítható, ha az ember látott már egy filmet is a témában (mesterséges intelligencia, robot és ember). Ami miatt talán mégis érdemes megnézni, az Alicia Vikander (AVA) játéka, illetve a futurisztikus és természeti képek váltakozása és ritmusa. Spoilermentes review következik.

ExMachinaReviewStill1

Van tehát a történet, aminél sajnos a fordulatokat pont annyival előtte lehet látni, amennyi már nagyon illúzióromboló. Ilyen esetben a színészi játék dobhatna még a dolgon, de sajnos az nem eléggé erős.  AVA jó, nagyon jó. Hozza az emberi érzelmeket tanuló, azokkal kísérletező androidot, kontrasztos Kyoko érzelemmentes, “egyszerűbb” modelljével összehasonlítva. Nathan, a milliárdos-feltaláló-kóder is egészen jó, bár a végső csavar kapcsán megkérdőjelezed a zsenialitását. A film talán főszereplője (mindenképpen protagonistája) Caleb, a Bluebook alkalmazott kóder, a szerencsétlen szociális érzékeivel. Spoilermentesen csak annyit, hogy sajnos a színész nem hozza elég jól, ismerek magam körül sok hasonlót és nem így működnek ezek a típusú emberek. 

A történetre nam akarok kitérni, ahhoz ott a trailer. Hogyha még nem láttad, akkor azt javaslom, ne is nézd meg, sokkal jobb lesz a film nélküle. Amiről érdemes szót ejteni, az a képi világ. Egymásnak feszül benne a kutató labor steril modernsége, illetve a természet harsány, vad szépsége. Eltérő színvilágok, szögletes vonalas keretes részek szemben a sziklák, vízesések, fények világával. Pazar, bár sajnos a lassú átvezetőnek ható jelenetek összeszabdalják rendesen a filmet és nagyon bután egyszerű válik a történetvezetés: párbeszéd, zene + képek, párbeszéd, zene + képek, párbeszéd… Sokat elmond egyébként a filmről, hogy azokban a terekben, ahol a természet és az épített környezet találkozik, mindig felsóhajtottam, hogy IGEN, ilyen nappalit, konyhát szeretnék egyszer.

Juvet.landsk.hotell.25

A film egyébként eléggé didaktikus, mindent elmondanak az MI problematikáról, amit tudnia kell az egyszeri nézőnek, aki egy kicsit is jártas a témában, annak egy része uncsi lesz. Jól kezeli a problémabemutatást, nem részletezi, hogy miként épül meg AVA és Kyoko teste, hogy mi a szintetikus bőr, mitől lesz ennyire emberi a testük… ha jól tudom, a japán androidok lassan ezen a szinten vannak már. Számomra kicsit komikus volt, hogy mennyire szexualizált volt a teremtő és a teremtett viszonya (ugye Kyoko gyakorlatilag egy háztartási robotba oltott szexrabszolga). Persze érthető, de valahogy az egész sutává vált a fő téma mellett (mire képes egy MI szociális tanulás terén).

A zene nem rossz, hozza az elvárt szintet. Kicsit krípi, nyomozós sci-fi játékokhoz kiváló. Ha meg már szerepjátékos blog, akkor kiemelném, hogy mesélőként abból a szempontból inspiráló volt, hogy androidot, MI-t hogyan meséljek a jövőben, ha cyberpunk játékról van szó. Kyoko kiszolgáltatottsága, sutasága (a gyönyörű test némasága), AVA állhatatos figyelme, finom próbálkozásai, “intelligenciából” vezérelt szociális gesztusai mind-mind jól alkalmazhatóak, ha ilyen típusú mellékszereplőket kell megjeleníteni.

Advertisements

What do you think?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s