Jó játékosok = jó mesélő

A Gnome Stew blogon jelent meg ez a cikk Angela Murray tollából, és mivel nagyon hasznosnak gondoltam, ezért lefordítottam nektek a legfontosabb részeit, dőlt betűvel pedig a saját gondolataimat fűztem a szöveghez.

A jó játékos érti, hogy a játék része és tudja, hogy döntései hogyan segítik elő a játék előrehaladását, miközben a karakteréhez is hű marad.

Jó játékosok nélkül könnyen teherré válik a mesélés és a készülés, annyira, hogy végül nem éri meg a fáradtságot. Természetesen egy jó mesélő nélkül a játékosok előbb-utóbb más szabadidős tevékenységet fognak választani, de ezzel együtt is érdemes kicsit a tyúk és tojás problémafelvetés szerint megvizsgálni a jelenséget. Mi van előbb: a jó játékosok vagy a jó mesélő? Jó mesélők formálnak jó játékosokat vagy a jó mesélők akkor születnek meg, amikor egy asztalnyi remek játékossal találkoznak? A választ valószínűleg a két véglet között kell valahol keresni. 

A Stew blog sokat foglalkozik a meséléssel, így azt is lefedték már cikkek, hogy miként kell a játékosokat támogatni. A blog több cikket is tartalmaz ebben a témában: hogyan legyenek jobb szerepjátékosok, hogyan ismertessük meg velük a hobbit, hogy meséljünk kicsiknek, és így tovább. Angela azt a témát is érintette már, hogy miként lehet a részrehajlás segítségünkre a moderálásban. A játékosok bátorítása és összetartása alapvető mesélői jártasság.

Figyelembe kell venni persze, hogy ha egy igazán kiváló játékos ül le az asztalunkhoz, akkor is teljesen átformálhatja, javíthatja a játékot. A jó játékosok egyszerre megkönnyítik és megnehezítik a játékot: egyrészt számíthatsz rá, hogy a játék jobb lesz, másrészt viszont neked is többet kell nyújtani, ha jobb játékot szeretnél. A jobb játékosok arra sarkallanak, hogy jobb mesélő legyek – írja Angela.

Mit csinálnak a játékosok, ami jó a mesélőnek?

Beleteszik az energiát a játékba: mesélőként nincs rosszabb, mint leülni és azt tapasztalni, hogy a játékosok érdektelen, üres tekintettel néznek vissza rád. A jó játékosok elkötelezettek és érződik rajtuk, hogy azért vannak ott, hogy egy jót játszanak. A karakterük vagy a játék iránti lelkesedésük szerencsés esetben átragad a többi játékosra és őket is lelkesíti. A figyelemelterelő dolgokat minimalizálják és készek ráharapni a csalira, amit a karaktereik elé lógatsz. Nem késik a játékülésről, nem szervez rá programot, elhozza a karakter-lapját, kidolgozza rendesen, kitalálja, hogyan néz ki, mi van nála, van elképzelése a karakter hátteréről és múltjáról.

Ismerik a szabályokat és tisztelik a mesélő döntéseit: az ilyen játékosok felbecsülhetetlen értékűek. Segítenek abban, hogy a játék haladjon, menjen előre azzal, hogy tudják, mikor és mit kell dobni. Igazi erőforrások a kevésbé tapasztalt játékosoknak, nagyban felszabadítva a mesélőt, aki így a játékra koncentrálhat és nem kell a szabályok magyarázatával időt töltenie. Nem keverendők össze ezek a játékosok  a szabályjogászokkal, akik állandó vitáikkal épp, hogy lelassítják a játékot. Elolvassa a szabálykönyv legalább rá vonatkozó részeit, ha valamit nem ért, olvas és kérdez. 

Osztoznak a rivaldafényen: nem csak a saját karakterükkel foglalkoznak, de odafigyelnek a többi karakterre is az asztalnál. Önként feladják a rájuk kerülő figyelmet és tudják, hogyan húzzanak be más játékosokat a játékba. Mindenki élvezi, ha körülötte forognak az események, és könnyű abba a csapdába esni, hogy elönzőzzük a játékot. A jó játékos odafigyel rá, hogy mindenki hasonlóan részt kapjon a történésekből. Csapatban gondolkodik, érdekes számára, hogy a karakterek mit gondolnak egymásról. Nem vág a másik játékos szavába és akkor is figyel, ha épp nem az ő karaktere játszik.

Pont annyira metáznak, amennyit kell: minden játékosnak a karakter motivációit és reakcióit kell kijátszania, de az igazán jó játékos megérti, hogy a játék részesei, és képes úgy döntéseket hozni, hogy a játékot is előre viszi és a karakteréhez is hű marad. Természetesen senki sem szereti azt látni, hogy ha a metázással tesszük tönkre a történetet, de ha egy kis metázással egy egyébként elakadó játékot lehet továbblökni, akkor azzal nincs baj. Hogyha metázik, akkor is a karakterén keresztül mondja el a gondolatait. A történet, a játék miatt metázik, nem pedig azért, hogy a karaktere előnyre tegyen szert. Képes elfogadni, hogy a karaktere veszít, néha a rövidebbet húzza.

Őszintén szólva nem láttam még olyan, igazán jó játékot, ami nem egy jó mesélő és jó játékosok találkozásával kezdődött volna – írja Angela. Hogyha pedig egy ilyet megél az ember, akkor többet akar, jön újra játszani. Neked mit csinált játékosod, ami miatt jobb mesélővé váltál?

Advertisements

What do you think?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s