Temple of Elemental Evil

A D&D Adventure System első játéka (Castle Ravenloft) még a D&D 4. kiadása alatt jelent meg. Kooperatív, könnyed játékélményt kínált, a klasszikus dungeon crawl hangulatát, amit nagyjából sikerült is megvalósítani. A mostani kiadás a Princes of the Apocalypse asztali szerepjáték-kampányhoz készült, így fő történetét is abból kölcsönözte, illetve a legyőzendő szörnyetegek is a könyvből valóak. A bemutatóban röviden leírom az Adventure System játékok alapjait, majd a Temple of Elemental Evillel kapcsolatos konkrétumok következnek. 

2015-07-11 20.31.52

A D&D Adventure System játékokban a játékosok egy-egy, sokszor a regényekből kölcsönvett szereplőt, hőst irányítanak. Egyszerű (söralátét méretű) karakterlappal indulnak, amihez kártyalapokon szereplő képességeket választanak induláskor. A 4. kiadás ismerőinek nem újdonság, hogy kétféle képességünk lehet: az egyiket akárhányszor használhatjuk és jellemzően valamilyen támadás, míg a másikat használat után le kell fordítani (ezek néha harci, néha pedig egyéb célt szolgáló képességek). Minden karakternek van kasztja és faja, általában az előbbihez kapcsolódnak a képességek is (pl. a pap tud gyógyítani, a zsivány csapdát hatástalanítani). Maga a játékmechanizmus nagyon egyszerű: a cselekedetekhez 20 oldalú kockával kell dobni, hozzáadni a vonatkozó tulajdonságot (jellemzően támadás bónusz), majd az eredményt végrehajtani (sebzés és valami másodlagos hatás). Míg hőseinknek 6-10 HP-ja (életerő pontja) van, addig a szörnyetegek többségének 1-2 (kivéve a főellenfeleket, akiknek szintén 4-12 is lehet).

pic2416976

Maga a játék kalandokból áll, azaz egy-egy konkrét feladatot kell hőseinknek teljesíteni a 2-5 fős csapatban. A célt az esetek többségében úgy tudják elérni, hogy bejárják a labirintust, amit minden játékos a saját körében fedezhet fel, azaz építhet tovább. Egyszerű mechanizmussal működik ez is: hogyha olyan mező határán áll a karakter a köre végén, ahová lehet illeszteni (nem fal határolja) újabb négyszög alapú labirintus-darabot, akkor megteszi. Az új mezőn szereplő jelek alapján felhelyez csapdákat, szörnyetegeket, illetve a körét lezáró fázisban találkozás-kártyát húz. Utóbbit akkor is kell húzni, ha épp nem fedezett fel új területet, így új szörnyeteg sem került a táblára. Az ellenfelek egyébként egyértelmű parancssort teljesítenek, amikor rájuk kerül a sor és általában támadnak vagy egy általuk kiszemelt hős nyomába erednek a labirintusban.

Mint látható, a játék nagyon egyszerű. A kaland kiválasztása, a hősök képességeinek összeválogatása és paklik összekeverése kb. 20-30 percet vesz igénybe, utána pedig egy-egy kaland 40-60 perc, ha már a játékosok ismerik a szabályokat. Ami miatt igazán ajánlom, az nem is a játékmenet, hanem a dobozban található figurák, amiket asztali szerepjátékhoz (különösen a Princes of the Apocalypse kampányhoz) kiválóan használhatóak. 40 darab figura, köztük hősök, kultisták, elementálok, egy kitárt szárnyú, repülő sárkány, gnollok, egy hatalmas ettin, tűzdenevérek… akik veszik a fáradtságot, hogy kifessék őket, azok persze még tovább növelhetik az élmény-szintet.

2015-07-11 20.08.43

A Temple of Elemental Evil két új mechanizmust vezet be az eddigiek mellé: a kampányt és az előnnyel/hátránnyal dobást. Utóbbi csak egy-egy állapotjelző, de a D&D 5. kiadásából vették át, ezzel is közelebb hozva egymáshoz a két játékot. A kampánymód azt jelenti, hogy bizonyos találkozás- és kincskártyák a kaland kimenetelétől függően kerülnek be a következő kaland paklijába, illetve hőseink a felszerelésüket és a megszerzett tapasztalati pontjaikat magukkal viszik a következő kalandra. Vannak egy városkában, Red Larchban játszódó kalandok is, ahol más térképet és léptéket használ a játék, illetve a szintlépés mellett hőseink választhatnak különféle buffokat is, ezekre is költhetik a tapasztalati pontjaikat. Ez utóbbira egyébként szükség is volt, mivel a próbajátéknál már az első kaland után megléptük az egyetlen lehetséges, második szintet.

A Temple of Elemental Evil a hardcore társasjáték-rajongóknak biztosan túl egyszerű lesz, nem is igazán ajánlom nekik. Hogyha szeretitek a fantasyt, de a Descent/Odalent bonyolultsága riasztó, esetleg szoktatok D&D-zni, akkor viszont ajánlom azokra az estékre, amikor van egy-két rövid órátok játszani, közben dumálnátok is. Kiváló ilyen alkalmakra: könnyed, ha rád kerül a sor, akkor a döntéseidre kell csak koncentrálnod, lépsz, húzol, dobsz, ide-oda rakosgatsz egy-két tokent és már jöhet is a következő játékos. A térképre nézve könnyű felmérni, hogy mi a teendőd, így amíg nem rajtad van a sor, lehet beszélgetni, rágcsát ropogtatni nyugodan.

Advertisements

What do you think?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s