A Rubin Csillag éjszakája

Múlt szombaton mesélhettem a Hősök Hajnala rendezvénysorozat első 5. kiadást használó találkozón. A következő írásban összeszedem először a találkozóval kapcsolatos élményeimet, utána pedig végigveszem a mesét magát is, mely a Rubin Csillag éjszakája címet viselte és gyanítom, hogy egy idő után elérhető lesz minden kíváncsi számára az lfg.hu-n. Lesz figyelmeztetés SPOILER előtt, szóval csak bátran.

HH14_v5[1]

A TALÁLKOZÓ

Bár próbáltam beszállni a mese tesztelésébe idejekorán, a tényleges teszt-játékokra egyszer sem jutottam el egyéb elfoglaltságaim miatt. (Tanulság: legalább 3 héttel előtte le kell foglalni a tesztjáték napjait.) A kaland első pillanattól tetszett, az író-mesélők egymás közti levelezése meg nagyon jó hangulatú volt. Jópofa volt olvasni a formálódó dokumentumokat, fejezeteket, kaland-elemeket, aztán meg persze ámultam, mert Chomy megint gyönyörű térképet rajzolt a kalandhoz. Majd a kaland kapcsán írok róla részletesebben is, ami talán a “mindenki egy részt ír hozzá” dologból következett, hogy a fő kerethez kevés információt, nyomot kaptak a játékosok. A kaland inkább a nyitány és finálé közé zárt öt minikaland volt, utólag okoskodva persze, de tettem volna még bele elemeket a kalandokba, ahol többet megtudnak a játékosok Fekete Jackről vagy a Rubin Csillagról – akár csak fluffot is, nem feltétlenül csak hasznos információt. Gyakorlatilag csak itt kellett improvizálnom, másutt nem. Jól szerkesztve kaptuk meg egyébként a kalandot, egy-két ponton volt csak utólag nehezen felkutatható a szükséges információ. Külön jó volt, hogy a mellékletek egyértelműek voltak. Bár a szörnyek kigyűjtése elsőre hasznosnak tűnt, utólag talán jobb lett volna a szövegbe, az adott kaland-részhez, térképhez csatolni őket – a finálé így lett írva és nekem azt könnyebb volt használni, mint a többi rész csatáit. 

Jó sok játékos jelentkezett, minden eddig HH-nál több. Gyanítom, hogy ez az ötödik kiadás népszerűségének is köszönhető, mindenesetre remélem, hogy a D&D Közösséggel és az Adventurer’s League-gel együtt tényleg egyre többen játszanak majd DnD-t. Persze egy kicsit sajnáltam, hogy a nagy létszám miatt két külön helyszínen ment a játék, de érthető volt. Így is sokan voltunk a HammerTime Caféban, ami egyébként kiválóan szuperált. Kényelmesen elfértünk, ha nincs a köhögésem, még az alapzaj sem zavart volna, amit az összesen 7 csapat generált. Kis hiányosság, hogy vacsorára egyszerűen nem maradt melegszendvicsnek való, illetve a kínálat eléggé foghíjas volt az étlaphoz képest. A forrócsoki és a kávé pazar volt, azt mindenképpen tartsátok meg.

Büszke vagyok egyébként a saját felkészülésemre. Nagyon menő volt reggel összegyűjteni azokat a kis apróságokat, amik segítettek a játék során. Vittem egy bagoly szobrocskát, amivel kiválóan tudtuk a térképen jelölni, hogy merre járnak a karakterek. (Pont akkora volt a talpa, mint egy hex.) Egy kis marék gyöngyöt is beraktam a tartalék kockakészlet mellé, ami a koponyák miatt kis kalózos hangulatot csemészett az asztalra. Az már csak a luxus volt, hogy a tokentartóként funkcionáló IKEA-s mécsestartó is befért a táskába. Könnyen összeválogattam a figurákat is, ami a kétféle finálé-lehetőség miatt nagyjából 10-12 figurát + a játékos karaktereknek megfelelő 6-8 figurát jelentett. Vihettem volna még karakter-portrékat, de mivel a kalandban nem igazán volt nagyon markáns, visszatérő és jelentős NPC, így vagy sok kicsinek kellett volna vigyek, vagy egynek se. Időhiány miatt is döntöttem az utóbbi mellett. Három könyv (PHB, DMG, MM), a modul, a szörnyek gyűjteménye, mellékletek, Kalózok és Kalmárok kártyapakli és meg is volt a jópár kilós hátizsák.

Itt szánnék most egy pár sort az én egyéni szociális problémámnak, miszerint nem szeretem a szerepjáték-versenyeket. Nem érzem, hogy bármiféle teljesítményt lehetne mérni, nagyon sokminden múlik a mesélőn, illetve azon, hogy a játékosok mennyit hajlandóak “szerepjátékozni”, mennyit metáznak és mennyire “rohannak” a megoldással. Hála az égnek legalább a szerepjátékot nem kellett pontozni, ami ugye egyrészt annak háttérbe szorulásához vezetett, de legalább nem generált – bennem – mindenféle konfliktusokat. (Hiszen az, hogy ki mennyire játsza ki a karakterét, az a karakter egyáltalán milyen, rettentő szubjektív.) Mindezek ellenére a pontozó-lap elég világos volt, érezhető volt egyből, hogy mit tekint teljesítménynek, eredménynek. A csapatom az elején elmondta, hogy játszani jöttek elsősorban, nem versenyezni, így aztán félre tudtam tenni a játékon az ellenérzéseimet. Utólag csak akkor jött elő, amikor kis csapatomból néhányan azért elszontyolodtak, amikor megtudták, hogy hány pontot értek el és ezzel hol helyezkednek el a rangsorban (nem elöl).

A MESE

Mielőtt ténylegesen a meséről írnék, mindenképpen szeretném kiemelni a pregen, előre gyártott karaktereket. Hangulatosak, példás részletességgel lettek kidolgozva, mindegyikhez került ütős kép is, ráadásul kiválóan bemutatnak részleteket a világról, ahol Escondite, a kaland helyszíne is található. Őszintén szólva én szívem szerint sajnáltam, hogy a csapatomban csak egy játékosnál volt pregen karakter. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy elég felszínesen kidolgozott karaktereket hoztak a játékosok, egy srác dolgozta ki mindenkinek a csapatból, ráadásul ott helyben kellett átírni a tulajdonságokat a szabályoknak megfelelően. Korábban is így gondoltam, most is így gondolom, hogy egy ilyen versenyen, találkozón sokkal jobb (és talán egy kicsit igazságosabb is) pregen karakterekkel játszani, ráadásul így benne van a lehetőség, hogy az előtörténetekbe, előnyök-hátrányokba szépen beágyazzunk a kaland szempontjából kritikus elemeket. Nem éreztem egyik játékosomon sem, hogy az általuk kidolgozott karakterhez bármiféle komolyabb érzelmi kötődésük lett volna.

A Rubin Csillag éjszakájához számtalan kis kellékkel készültek az írók. Volt kártyajáték (Kalózok és Kalmárok, ami a nyitójelenetben kapott szerepet), kezdő felszerelés-kártya, mütyűr-kártya (trinketek a világhoz és a kalandhoz illesztve), több térkép (a fináléhoz harci hexes, a szigetről egy hatalmas, nyomokkkal teli textilre nyomott) és handout (rejtvények). A kártyajáték egyszerű, pörgős, látványos, pont olyan, ami a nyitányhoz kell. A felszerelés-kártyák működtek, viszont a mütyűr-kártyák nem. Bár hangulatosak és ötletesek voltak egytől-egyig, valahogy az én játékosaim nem éreztek rá, hogy mit is kellene kezdeni ezekkel. A térképek és a handoutok működtek, bár utóbbiból az én asztalomnál csak egyet használtunk fel.

Még mindig nem a kaland egyes részeiről akarok írni, inkább egy általános tapasztalatomat írnám le. A DnD 5e-ben a harcok gyorsak, pörgősek és igazából akkor izgalmasak, ha a csapatnak vért kell izzadnia a túlélésért. A nyitó harci jelenet véletlen eseményei hoztak ugyan színt a küzdelembe, illetve a záró ütközet viszonylag kemény lett, de a többi összecsapás súlytalannak érződött számomra, ráadásul mesélni sem volt könnyű. Összesen 8 harci találkozást meséltem, amiből talán 2-3 volt olyan, hogy eltartott említésre méltó ideig, illetve megvolt benne a harc izgalma. Legközelebb szerintem érdemes meggondolni, hogy miként lehet egy-egy harci helyzetet érdekessé tenni. Hozzá tartozik, hogy a csapatom okosan játszott, nem kockáztattak, illetve a rendelkezésre álló helyszínek közül pont azokat választották, ahol nem voltak extrém körülmények. (SPOILER: pl. harc a víz alatt.)

Talán az eddigiekből is kiderült, hogy a kaland sandbox jellegű volt. Öt helyszínt járhattak be a játékosok, amiből a legtöbb csapat kettőt csinált végig és sokat elárul a pontozásról és a hatékonyságról, hogy a nyertes csapat azzal nyert, hogy a kettőnél több helyszínt is sikerrel megoldott. Személy szerint én nem éreztem, hogy a találkozón a sandbox jelleg hozzáadott volna az élményhez, inkább otthoni, kampány jellegű játéknál lehet ez érdekesebb. Itt a kevesebb, fókuszáltabb, talán komplexebb jelenet / helyszín ütősebb lehetett volna. Ráadásul kicsit frusztrált is a választási lehetőség, mivel az öt helyszín mindegyike érdekes, más-más kihívás elé állította volna a játékosokat, de az időszűke miatt tudtam én is előre, hogy legfeljebb két-három helyszín fér bele a játékba. Nem tudom végül mi lett az eredmény, volt-e olyan helyszín, ahol egy csapat sem járt vagy amit mindenki bejárt. Ennél részletesebben a spoilerek elkerülése végett sem akarnék írni az egyes helyszínekről, talán csak annyit, hogy nekem személy szerint (SPOILER) az időlabirintusos és a sahuaginos részek tetszettek a legjobban.

A finálé eléggé erősre sikeredett. Hangulatos, jól illik a kaland egészébe, van benne meglepetés, ugyanakkor a játékosok kezébe is ad döntést úgy, ahogyan kell. Talán a kaland egyszeri jellege miatt az ősi civizlizáció nem tölti be a meglepő és fantasztikus szerepet, de ezzel együtt sokat ad a kaland egyedi hangulatához (technológia, mágia, ősi múlt). A leírtakhoz képest aztán a csapatom számára a végső csata nem volt annyira epikus, mint azt szerettem volna. Fáradtak is voltunk, az egyik játékosnak el kellett mennie, illetve a játékuk annyira erősen át volt itatva a metagondolkodással (számolással, optimalizálással), hogy azt éreztem, kifogják a szelet a saját vitorlájukból.

Jó szívvel ajánlom a Rubin Csillag éjszakáját mindazoknak, akik kedvelik a kincskeresést, az egzotikus, néhol kissé szürreális, de mégis ízig-vérig D&D hangulatot. Hogyha nem szorít a verseny, akkor akár négy-öt tisztes alkalomra elegendő muníció van a borító alatt, és akkor még tengerre sem szálltak a karakterek. Minőségi szórakozás. A Hősök Hajnala rendezvény pedig csillagos ötöst kap, mert megérdemli!

Reklámok

A Rubin Csillag éjszakája” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Játékosi részről:

    Én szeretem, hogy mini-kalandokból áll össze a dolog, így megvan a választás lehetősége. Nagyon kíváncsi lettem volna a Shauhagin szálra, de fel sem mertem vetni, hogy menjünk oda, mert sejtettem, hogy a víz alatt kell harcolni, az meg szívás lesz. :)
    De így is maradt még helyszín elég.

    Amennyi HH-t én láttam, ez hagyomány, hogy nem egy szélesebb railroad a kaland, hanem vannak választási lehetőségek és az ezek közötti közelekdés, illetve az események szerencsésen-szerencsétlenül alakulása is alakítja a kalandot. (Nálunk padlót – és múmiarothadást – fogott a pap, így cipelhettük a városba gyógyításért, bár a NE felszerzet kislányom azt javasolta, hogy vágjuk el a torkát, ne szenvedjen, így más csak kolonc, de a többiek nem mentek bele…)

    Így lehet a legjobban szavatolni, hogy változatos legyen a játékélmény, igény szerint alakuljon, ne mindenkinek ugyan az.

    A verseny jelleget én sem szeretem, a végén mindig frusztrál, hogy azért maradunk le egy rahedli pontról, mert a főellenfélnek még van ~20HP-ja, holott játék közben tök jól szórakoztunk és igyekeztünk szerepjátékozni is, nem csak “kommandó-szimulátor” üzemmódban végigrohanni a térképen. (Pedig a pontozás ezt támogatja.)

    A kalandot én nem éreztem sétagaloppnak. Volt néhány harc, amit rövidre zártunk (például mikor a 4d8-as iker Krómikus Gömb egyike kritelt, a másik meg simán sebzett 20 körül), de nagyon sokszor kaptuk az áldást rendesen. (Mondjuk amiket a mesélő dobott, ha 12 alá ment a d20 már ünnepeltünk. :) )

    A helykitöltő harcok arra is jók (kombinálva a “csak büntipontért lehet teljes hosszú pihenőt tartani” szabállyal), hogy kelljen egy kis erőforrás-menedzsment, ne füstöljön a varázshasználók keze a mágiától, mert úgyis van pihi lehetőség. Ez így pont jó volt, én nagyon élveztem, hogy voltak “odáig csak eljutunk még hosszú pihenő nélkül” döntési helyzetek.

    Összességében jó volt nagyon ismét, a profi kellékekért (Szövet térkép! Szövet térkép! :) ) minden elismerésem és a kaland is jól sikerült. sőt a HammerTime is jó helyszín volt (szerintem jobb, mint a Cantina).

    Várjuk a következőt! Nagy a csábítás, hogy játszak, de megígértem, hogy ezúttal mesélek. (Hátha sok mesélő jelentkezik és Chomy meghív sörre, csak üljek át játékosnak! :D )

What do you think?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s