AC: Syndicate

Ma este befejeztem az utolsó rendes küldetést a játékban, Viktória királyné elbúcsúzott, én meg magamra maradtam még vagy 200 összegyűjtendő ládával, gliccsel , a “hanglemezekről” és az első világháborús emlékekről nem is beszélve. Nagyon vegyes érzésekkel vagyok a játék iránt, az egyik szemem sír, a másik alatt elkenődik a koromfolt. London, 1868, egy ikerpár, a politikai korrektség furcsa visszásságai.

Kezdjük mindjárt a pozitívumokkal. A játék gyönyörű, lélegzetelállító, elképesztően részletgazdag és hangulatos, London él és szenved leginkább. Kolduló gyerekek, a gyárban megfáradt munkások, a Temze túlpartján pedig virágárus a fekete ruhás bankárok és előkelő hölgyek között. Ahogy besötétedik, kigyúlnak a fények, a kocsikon imbolyognak a lámpások, szikrázik az út, ha épp esett az eső. A látótávolság hatalmas, mindenütt gyár- vagy hajókémények okádják a fekete füstöt. Felülhetünk vonatra, ahol a rézveretes fogantyúk, a fehér damaszt terítőkön az Orient Express luxusát kapjuk. Sokféle lovaskocsi, hatalmas parkok és persze a mocskos vizű folyam, mely kettészeli a várost. A neszek, zörejek és a sajnos csak ritkán felcsendülő zene tovább emeli az egész élményt. Megint egy AC, amiben élmény sétálni az utcákon, “ott lenni” abban a világan. Tegyük hozzá még ezt a dalt (a játék vége felé csendül fel, ütős átvezető képsorok alatt):

A pozitívumok közé tartozik még sajnos, hogy a játék nagyon szépen fut, nincsenek akadások, csak nagyon ritkán, a furcsa jelenségek kifejezetten még ritkábban. Persze cserébe nincsen semmilyen muliplayer, a “tömeg” alig néhány tucat emberből áll, a küldetések összetettsége és részletgazdagsága sehol sincs az előző részekéhez képest. A sztori nem rossz, hozza a korábbi játékok színvonalát. Sosem ezért szerettük. A főszereplők közül Evie messze a legszimpatikusabb AC szereplő nekem eddig, és igen, ehhez az is hozzátartozik, hogy lány. A bátyja Jacob felejthető, egy kicsit nagyobb darab és kevésbé érdekes figura, mint a Black Flag főszereplője, Edward Kenway. A történet mellékszereplői (Darvin, Marx, stb.) felejthetőek és sok szerepük nincs sem a történetben, sem a világ hangulatának visszaadásában. Az ellenfelek között van egy-kettő, aki egy kicsit emlékezetesebb, a vezető Starrick például a végjátékban jól szerepelt, kár, hogy addig nem sokat tudtunk meg róla. Ezzel együtt a játék főszereplője szerintem London a szűk kis utcácskáival és hatalmas tereivel, ő pedig nagyon jól szerepel.

A játék sajnos megint nem különösebben nehéz, talán egy-két olyan küldetés volt, ahol egy kicsit kellett gondolkodnom. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy megint rengeteg lehetőséget kapunk a küldetések során, nem csak a fegyvereink, hanem a Varjak (Rooks) segítsége révén is. Van minden kötelező küldetés: üldözéses jelenetek, egyszerű vagy bonyolultabb gyilkosságok, verekedés, lopakodás, semmi újszerű vagy érdekesebb. Sajnos teljesen kikerültek a minijátékok, egyetlen egy logikai feladvány volt az egész játék során, ami nagyon komoly hiányosság. Hol vannak a II. részhez kötődő nagy terek, ügyességi-platform jellegű feladványok vagy a művészeti alkotásokhoz, történelmi eseményekhez köthető feladványok? Hol vannak a zárnyitást szimuláló kis ritmusjátékok? A Unity nyomozásairól nem is beszélve, ami az egyik leghangulatosabb kis side-quest gyűjtemény volt talán a játék történetében.

A történetben egyébként van egy-két jó fordulat, emlékezetesebb elem. Szerencsére könnyedebbre vették a hangulatot, a befejezés sem tragikus (khm, khm Unity). Mondanám, hogy van még lehetőség az ikrekben, főként a leányban, mint aki állandóan kihúzza a bajból a bátyját, ezzel együtt attól tartok, hogy nem viszik tovább őket sem. Az I. világháborúra nem élnek már (amúgy is öregek lennének a tetőn ugráláshoz), ugyanebben a korban meg máshová helyezni egy újabb kalandot… sajnos a kiadó biztosra akar menni. Érdekes, hogy gyakorlatilag összeért a “jövőbe mutató kis betétek” és a játék fő történetszála (ugye a francia forradalomból a megszállás alatt lévő Párizsba ruccantunk ki), ugyanakkor a jelenben immár csak átvezetőként bemutatott sztori (hallelujah!) eléggé önmaga körül pörög. Félek egyébként, hogy a sorozat számomra legnagyobb varázsát adó időutazás ezekbe a mesés, különleges városokba, környezetekbe, amit a sorozat eddig kínált, megkopni fog, ha tényleg tovább megyünk a 20. századba. Annyiban nem zavar ez egyébként, hogy simán előveszem újra az első három részt is akár, a mai napig kiváló élmény mindegyik, ami azért sokat elárul arról, hogy micsoda érték lapul játékról játékra itt. (Pl. érdemes megnézni már az első részben is az épületeket, a karakterek mozgását vagy épp a szereplők gazdagságát).

Minden jóindulatom és a látvány-hangulat iránti lelkesedésem után sem tudok a játéknak 7.5 pontnál többet adni a 10-es skálán. Amíg a Unity nálam a javítások után simán 8.5 pontos játék lett, addig a Syndicate szerintem túl sok tekintetben visszalépés lett. Hogy mi a következő lépés, azt nem tudom, de az biztos, hogy lesz…

Végül kettő a látványosabb trailerek közül:

Advertisements

What do you think?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s