Through Ultan’s Door Issues 1-2.

Ben Laurence fanzin formátumú kalandjaira a Questing Beast youtube csatornán hívta fel a figyelmet egy másik Ben. Lovecrafti hangulatú dungeon crawl, az OD&D hagyományait – és szabályrendszerét – követve, az old-school renessaince égöve alatt. A gyönyörű, nyomtatott formátumú füzetek mindenféle szempontból példa értékűek: minőségük, kivitelezésük, a releváns tartalom és az illusztrációk is kimagasló színvonalúak, az olvasás során végig ott motoszkált a fejemben, hogy ezt bizony egyszer biztosan le kell majd mesélni. 

Az első rész bár a címlapon nem kapott saját címet, a szövegből kiderül: Az Inkvizítor Színházának Romjai címet viseli. Első számról lévén szó, rövid bevezetőt kapunk Zyan városáról, annak is három részéről (Felső, Közbülső és Alsó), illetve a benne élőkről. Önálló oldalpár szól Ulthan ajtajáról, ami tulajdonképpen egy bármely világban elhelyezhető bolt hátsó részében nyíló ajtó. Kapunk pletykákat az ajtóhoz kapcsolódóan, lehetséges indítékokat arra vonatkozóan, hogy miért érdemes átmenni rajta és megismerhetjük Ultan üzletét is. Az első 9 oldalt öleli fel ez a bevezető, utána pedig jön egy rövid áttekintés az Inkvizítor Színházának Romjairól. Három frakció és egy véletlen találkozás tábla 8 tétellel, amit érdekes módon a fanzinokban külön, erős kartonlapon is megkapunk – a borító színével azonos papíron, így bármikor könnyen használhatjuk referenciának, nem kell lapozgatnunk. Itt is, ahogy a bevezetőben is érződik, az a fajta fantasztikum, amivel itt a kincsvadászok találkozni fognak: szürreális, bizarr, groteszk, gyönyörű és rút egymásra halmozva. Az egész álomszerű és bár nem közvetlen Lovecraft Álomföldjein játszódik, akár játszóthat(na) ott is. Szánalomra méltó, ugyanakkor félelmetes, meglepő és ijesztő szörnyetegek, amiknek céljaik vannak, szerepük van az egyébként 30 számozott helyiségből álló labirintusban. Olyan szobákat járhatnak be a kalandorok, mint a Bűnhődés Színháza vagy a Szent Bábok Temploma. A veszélyek számosak, egyik-másik halálos is, de ésszel és kellő óvatossággal kezdőknek is ajánlható. Nem feltétlenül baj, ha mindenki két karaktert hoz a felfedező útra. Igazi OSR játékként a játékosi lelemény számos veszélyes helyzetet megoldhatóvá tehet. A labirintus leírása egyébként szemléletes, választékos szókinccsel íródott, az illusztrációk mindegyike a labirintusban is látható jelenetet, szereplőt, tárgyat vagy helyszínt ábrátzol. A térkép kellően informatív és a szöveges rész kiemelhető belőle, így könnyen lehet referenciának használni játék közben – cserébe könnyen szétcsúszik az asztalon a véletlen találkozás betéttel együtt. Talán a folyó szöveg, a helyszínek leírása lehetne egy kicsit tagoltabb, hiányzik a kiemelés, de ez tényleg már csak szőrszálhasogatás. Számtalan szörnyvariáns szerepel a könyvecskében, a végén a bestiárium kettőt taglal részletesen, illetve kapunk két papi varázslatot is, melyek érdekessége, hogy sak Azmarane Arkhónjának követői használhatják azokat. Végül egy meglepetéssel zárul a könyv, ami a térképen is jelzett, a bűzős csatornákon más labirintusokhoz való kapcsolódás mellett a legbátrabb kalandozóknak kínál nem feltétlenül csak előnyös karrierlehetőségeket. 

A második rész szerkezetében és felépítésében szinte megfelel az első résznek, a címe pedig: A Hús Céhének Katakombái (Catacombs of the Fleischguild). Zyan túlvilági lényeiről, temetkezési szokásairól kapunk egy rövid áttekintést, két háziszabályt, frakcióleírásokat (ezúttal négyet), illetve a véletlen találkozások mellett egy leírást arról, hogy miként válik jobban őrzötté a katakomba-hálózat, ahogy a kalandozók tevékenykednek benne. 31 helyszínleírás, két varázstárgy és négy varázslat (Vulgatis Arkhón követőinek) is szerepel a könyvben. A leírások hasonlóak, mint az előző részben és számtalan kriptát járhatnak be a kalandorok, miközben a még háborgó “holtakkal” vagy épp rendet tenni akaró Céh-tagokkal kell megküzdeniük. Talán az előzőhöz képest több halálos veszélyt rejtő csapdával, ugyanakkor minden korábbinál nagyobb gazdagsággal is találkozhatnak a sötétebb hangulatú, viscerális jelenetekre alapozó, így elsősorban felnőtteknek szóló modulban. Sefia, az Anatómus Sírja, Murusha Szentélye, a Porcelán Vágóhíd… sokat sejtető nevek. 

Nagyon jó szívvel ajánlom ezeket a fanzinokat mindenkinek, aki hangulatos, egyedi, ugyanakkor veszélyes és nehéz labirintusokat keres. Biztos vagyok benne, hogy egy-egy füzet simán 2-5 játékalkalomra elegendő anyagot tartalmaz, az áruk pedig pdf-ben barátságos, nyomtatott formában kicsit borsosabb:

Through Ultan’s Door Issues 1-2.” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. A Wormskin és az Echoes mellett a most kapható magazinok legjavából való. Remek élmény olvasni. Kicsit félek, hogy az asztalnál túl barokkosnak találnám a szöveget, úgyhogy valszeg ki kell előtte emelnem a fontos dolgokat.

What do you think?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s