Egy lassan két hónapos próbálkozásról szedem össze a gondolataimat amolyan post-mortem jelleggel. Világot akartam alkotni, de sorozatosan kudarcot vallottam, arra keresem a választ, hogy miért és mi lenne a jó megoldás számomra.
Háttér
Mindig is irigykedtem azokra, akiknek saját világuk van, amiben a kalandjaikat mesélik. Legyen az egy alulról felépített, ilyen-olyan kalandmodulokat lazán összefűzött, de mégis egységes világ egy pár jegyzetoldalon, akár egy komplex, könyv formátumú, részletesen kidolgozott, ami önmagában hordoz kaland-lehetőségeket.
Csodáltam azokat, akik tudnak alkotni egy egyedi, érdekes, vagy csak simán koherens, nagy, a játékosok cselekedeteire reagáló világot, esetleg bátran úgy használnak egy már előre kiadott világleírást, hogy az ott zajló kalandok révén teljesen saját, egyedi világ lesz belőle.
Végül hozzátartozik ehhez az is, hogy nagyon szeretem az AD&D 2e idejéből származó világokat egyediségük és részletezettségük okán: Dark Sun, Dragonlance, Ravenloft, Al-Qadim. Persze hozzátehetem azóta Középföldét, Eberront, Fomalhautot, Helvécziát, a Csillagok Háborújának végtelen világait, hogy csak azokat említsem, amelyeket legalább részben bejártam mesélőként vagy játékosként.
Mindehhez a háttérhez jött, hogy a szerepjátékrendszerek terén egyrészt megismertem és megszerettem az OSR vonalat, aztán azon belül is a Black Hacket. Ez az utóbbi rendszer volt az, ami egyszerre tudott old-school hangulat adni más rendszerek hagyománytisztelő, de közben már mégis elavult, nehézkes elemeinek a hátrahagyásával. Nagyon erős volt bennem a vágy, hogy ezt a rendszert meséljem, amihez végre akartam csinálni egy saját világot.
A próbálkozások
Régebben is voltak próbálkozásaim saját világ megalkotására, a legtöbbjük egy pár oldalas google doc formájában ma is léteznek az archivált mappáim mélyén. Szigetvilág kifejezetten az OSE-hoz, a felfedezésre építve. Egy 5e világ, ahol magunk válogattuk ki azokat a kasztokat és fajokat, amiket játszani akartunk, aztán játszottunk is néhány hétig, néhány kaland erejéig.
Most elGabor írása a hex crawl világépítésről volt az, ami új lendületet adott – a fenti Black Hack rendszer iránti lelkesedéssel kombinálva. Volt már hozzá néhány könyvem, így adta magát, hogy a d30-as táblázatokat tartalmazó könyvet használjam, illetve a Hex Kitet is szerettem mindig is használni, szóval ez is adta magát, ahogy a Notion is, mint kiváló eszköz a tartalomgyártásra. Írtam napokig, dobáltam különféle táblázatokon, próbáltam dinamikát vinni a világba, egyedi hangulatot adni neki, de aztán elfogyott a lendület. Végignéztem rajta, és nem találtam érdekesnek, így feladtam.
A második próbálkozásnál egy sokkal kisebb világban gondolkoztam, amit eleve egy-két egyedinek tűnő elem mentén kezdtem összerakni. Direkt szembe mentem a sztereotípiákkal, a hex térkép előtt igyekeztem megfogalmazni, hogy mitől lesz ez a világ érdekes, milyen jellegű kalandokat és konfliktusokat akarok benne mesélni. Több ilyen tervem is van, régről, ezúttal egyet választottam. Aztán itt is ránéztem egy pillanatban és nem éreztem egyedinek, különlegesnek. Szóval ezt is feladtam.
Mindezzel párhuzamosan olvasom a Dragonlance kórnikákat feldolgozó kalandmodulokat, hogy aztán majd az unokaöcséimnek lemeséljem. Elkezdtem a konverziót Black Hack alá és elsőre egészen pozitív eredményeket értem el. Persze ez nem a saját világom, hanem egy már kész, kerek egész történet kampánnyal, ráadásul nagyon komoly elemzés is készült róla Keve jóvoltából, szóval tudom, hogy mire érdemes odafigyelni. De persze ez nem saját világ és nem is olyan kampány, amit magam alkotok meg.
Meglátások
- A legkisebb világot is megalkotni szerepjátékos céllal, különösen, ha hosszú távú kampányt akarunk benne mesélni, elképesztően nagy munka. Kiváló eszközök állnak a rendelkezésünkre, akár inspirációs forrásként, akár sorvezetőként, akár helyként, ahol és ahogyan lejegyezzük a részleteket. A játékrendszer komplexitása nem okoz nehézséget, az ismerete pedig kifejezetten sok lehetőséget nyit meg. Közhely, de kicsiben kezdeni, lokális dolgokkal, aztán kibővíteni az egészet, ahogy a játékosok is felfedezik.
- Konkrét cél nélkül, önmagában világot alkotni nem az én műfajom. Nem tudom, hogy másnak megy-e de én bár az egyes lépésekben találok némi örömöt, nincs hozzá kitartásom. Kalandot hamarabb írnék, az megfogható, konkrét, de a világ az terjengős, megfoghatatlan számomra.
- Félkész anyagból sokkal könnyebben dolgozom. Ezt bizonyítja a Dragonlance kampányra való minimális készülődés is, de a Curse of Strahd kampányom sikere is, korábban az Al-Qadim minikampányom, vagy a Dark Sun próbálkozás, ahol végül a rendszer volt, ami nem illett a világhoz és nem tudtam megszokni.
- Önmagában világ plot nélkül nekem nem nagyon látszik működni. Egy kicsit ez hiányzik a Helvécziából, de Erillionból is, valahogy ezért nem tudok nekikezdeni és ezeket a világokat használni arra, hogy kampányt meséljek bennük. Önmagában viszont a plot sem elég, mert túlságosan hosszú az út a világalkotás felé.
- Külön kérdés nekem az egyediség. A vanilla fantasy már létezik, nem is egy világban lehet használni, mint zsánert. Ott van a Dark Sun, vagy Ravenloft. Mindkettő rendkívül egyedi, ha szandálos kardosat akarnék mesélni, ha intrikus polgári horrort, adottak. Mit akarok én valójában mesélni? Mi az a világ, ami csak az enyém? Mitől lesz különleges?
- A meglévő világok és történetek volnának valószínűleg az én utam, főleg, hogy több is van, amit nagyon szeretek. Ugyanakkor mérhetetlenül frusztrál, hogy nem tudok megalkotni egy világot, ami az enyém.
- És akkor itt van a legfontosabb tanulság: kinek és mikor akarom mesélni? Úgy hiszem, hogy szerepjátékos anyagot tesztelés nélkül nem érdemes kiadni. Akiknek vannak működő saját világaik, azok is az esetek döntő többségében a csapatuknak mesélnek rajta – akár éveken át. Nekem egyelőre erre nincs csapatom, de időm sem nagyon, legfeljebb ad-hoc jelleggel, amikor a Castle Xyntillan nincs a szombatokon. Most úgy látom, hogy a Curse of Strahd után lesz lehetőségem ezzel újra próbálkozni, de akkorra már számtalan jelentkező akad: Call of Cthulhu, Cyberpunk Red, Eberron, úgy hiszem lesz miből válogatni saját világ nélkül is. Mindenesetre azt hiszem, hogy megpróbálkozom majd vele.
Nektek hogy sikerül saját világban mesélni? Nektek miért nem sikerül, ha ugyanúgy küzdötök eredménytelenül, mint én?
DICE WITH EDGE 
Urunk megtestesülésének 2022-ik esztendejében ismét lindulunk hát a Szent Grál felé.
Semmi újat nem fogok mondani neked, Zsolti, ebben biztos vagyok. 1000 elkészült világból szerintem 995 öncélú dolog. Sőt! Azt is meg merném kockáztatni, hogy 1000 elkészült világból legalább 500 kifejezetten béna. redditen 1-2 évig benne voltam egy worldbuilding csoportban és ott szörnyedtem el igazán… ezrek voltak tagjai és ebből iszonytató mennyiségű volt valóban AKTÍV tag. Olyan kérdések záporoztak ott napi jelleggel, mint az, hogy a te világodban milyen fajok vannak? Mekkora a gravitáció? Hány ujja van (hány kezén) a fajaidnak és egyáltalán kezük van-e? Milyenek a domborzati viszonyok, a légkör jellege és hány égitest van és miért nincs 17 napod?
Azt azért feltételezem rólad, hogy ezeken legfeljebb mosolyogsz és nem ilyesmire gondolsz te se világalkotás címszó alatt. Ahogy írtam, nem fogok neked újat mondani. Én is kergettem, és még kergetem is a Szent Grált. A 90-es évek végén megvolt egy könyvünk: Felsőfokon Kalandok és Sárkányok. Elzarándokolutnk az Ezüstföldre és megvettük a Dungeon Master Guide-ot. Rohadt jó, de hol folyik majd a játék? Vettünk valami holmit Forgottan Realmshez és elkezdtük fordítani magyarra. Olyan unalmas volt (a fordítás és a szöveg is), mintha a Magyar Közlönnyel küzdöttünk volna. Mi volt a logikus lépés? Saját világ.
Na most ha azt mondom, hogy Ventória nagyjából bruttó 23, nettó legalább 13 (tudom, sok az adó a kettő között) épül, akkor szerintem sok emberrel találkoznék, aki megértően bólogatna, a saját házi világára gondolva. Meséltem is rajta AD&D2e-t, sőt talán 3e-t is és egy pici részén, érintőlegesen 5e-t is, de önálló játékra, mai szememmel ránézve, nem lett volna alkalmas.
A másik jellemző hibám, hogy megveszek hozzá minden irodalmat, arra gondolva, hogy az egyikben lesz majd egy tanács arra, hogy “hogyan írj kiváló házi világot egy hét alatt?” – ez olyan aranyláz féleség, vagy talán olyan, mint a fogyni vágyók turbódiétája – “hogyan fogytam fél mázsát 1 hét alatt?” Tudod… kevés munkával látványos és érdekes eredmény. Némelyik hasznos volt bár, de egyébként pénzkidobás és ezt szerintem az is tudja, aki írta. Tudják, hogy akit folytogat ez az addikció, az úgyis megveszi a 120. “Wolrd Building Handbook”-ot.
Én hiszek benne, hogy nem jó, ha a világ nagyon különleges. Magán vélemény, de komolyan gondolom. És itt nem DS-re gondolok, hanem olyan világra, ami radikálisan eltér a Föld minden területétől és az általános fantasy genre nem található meg benne. Hiszek benne, hogy egyszerűbb a dolga a mesélőnek és a játékosoknak is, ha valami területe a világnak, amit már mindenki ismer. Rosszul fogalmazok talán, de remélhetőleg érthető. DS fura világ, de azért mindenki ismeri. Vannak fajok, amiket ismerünk, még ha változtak is. Sivatagot is látott már mindenki. De ha előszedsz egy világot nagyon furcsa földrajzzal és éghajlattal, furcsa nevekkel és sose látott fajokkal, amik véletlenül se hasonlítanak egyetlen másikra se, amivel idáig találkoztál… Szerintem az a tévút (aztán jönnek a reditten a saját nyelvek, saját ABC és egyéb fura dolgok – szerintem ez egyenes út ide).
Kicsiben kezdeni?
Lehet igen, biztos sokkal könnyebb így kezdeni és onnan kibontakozni, ezt az 5e kampányomban láttam, ami érintőlegesen a saját világomon játszódott. A visszajelzések alapján az a rész, amit a játékosaim ott töltöttek, jobban tetszett nekik, mint maga a dungeon tesztjátéka, ami miatt a kampány indult, ami vegyes érzelmeket keltett bennem. Büszke is voltam meg égő is volt.
Így is fel kell készülnöd olyan részletekkel, amiknek nem biztos, hogy van köze ahhoz a kisebb területhez és amit nem biztos, hogy el tudsz választani a rendszertől.
– Indítok egy kampányt a saját világomon. Jönnétek?
– Persze! De király! Én biztos jövök. Milyen rendszer?
– Hát… 5e vagy valami OSR. Nem tudom még biztosan.
– Ahha… és akkor milyen fajok lesznek?
– Hát szerintem egyelőre alapkönyves.
– Akartam egy dragonbornt múltkor, akkor annak most itt nekiesek.
– Dragonborn nincs! Az… az nincsen Moraheimen.
– Ó… Moraheim?
– Mordheim.
– Az előbb nem Moraheimet mondtál?
– Nem… Nem hiszem. Mordheim.
– Oké, oké. Mordheim. Szóval akkor leszek törpe. Az van?
– Igen-igen, persze. Hogy ne volna! Törpe az nyilván van.
– Van imgurról egy jó képem egy törpe monkhoz.
– Törpe nem lehet monk.
– Jahh… Nem?
– Nem. Nem lehet.
– Ahh… hát igen. Mondjuk elég hülye kombináció is.
– Igen.. igen az. Nincs monk.
– Nincs monk?
– Nem úgy értem. Szóval vannak szerzetesek, de olyan, mint Tuck barát.
– Tuck barát?
– Robin Hood. A sörös szerzetes.
– Jaa… és azoknak mik a képességei?
– Commoner.
– Uhh… Háát akkor… Milyen osztályok lesznek? Fajokból mi van?
Írnám még… végtelen beszélgetés :D
Abszolút élem, amit írsz.
Egyébként az 5e világ, amire hivatkozom, az egészen jól sikerült, és azt nagyon a rendszer és a limitációk irányából fogtuk meg. Ott rontottuk el, hogy kitűztük célnak, hogy low magic világ legyen, ami az 5e megerőszakolásához vezetett, amit nem is tűnt jól. Három játékossal kezdtünk, csatlakozott egy negyedik később, és mire csatlakozott, már három karakter spellcaster volt. Pedig tényleg határozott célunk volt, hogy low magic legyen. A fajokból is limitált változat állt rendelkezésre, kasztokból is, és volt olyan csavar benne, hogy a szerzetesrendek adták a vallást és államigazgatást is. Filozófus, a négy elemet tisztelő rend volt a szerzeteseké és ők alkották a törvényhozást, békefenntartást is, az árnyék-szerzetesek voltak a titkos rendőrség. Jó volt, de egyrészt abból is kifogyott a lendület, mint kampány, másrészt rájöttünk, hogy az 5e nagyon nem szereti, ha próbálsz mágia nélkül játszani benne. (Direkt nem hoztunk nagyon durva háziszabályokat, szóval nem mentünk el egy adventures in middle-earth vonalig.)
Viszont akkor abból azért ezek szerint sokat tanultál/ tanultatok. Azt az 5e világot végleg elengedted? Más rendszer alatt nem működne, vagy meg akarod alkotni a rendszer független világot? Abban úgy tűnik van/volt valami alapjaiban érdekes…
Én szeretek világot kitalálni (játékhoz / sztorikhoz), és általában nem érzem nehezebbnek, mint kidolgozni egy sztorit, de szerintem ügyesen filterezem azt, h mi érdekel, mi nem, mi fontos, mi nem – komolyan gátolna, ha teljességre törekednék, vagy bármiféle tökéletességre.
Illetve mindig van valami sztori a közepén, amit el akarok mesélni – még akkor is, ha végül maga a játék nem arról szól.
Fantasyt szerintem sokkal többet meséltem saját világban, mint mások által kitaláltban (bár még mozgat egy YA-sított Dragon Age 2 újramesélés, de na :D ), egyszerűen könnyebb, hogy a világ a mesélni kívánt dranaturgiát támogatja, mint fordítva. Kell épp egy fura rituálé a föld alatt? Akkor kitalálom, h az miért logikus világban. Illetve sokkal könnyebb a játékosokkal együtt kitalálni a szokásokat és hagyományokat is, és azok a szegletei lesznek meg a világnak, ami engem és a játékosokat érdekel. Legyen szó a közvetlen faluról, vagy egy ország katonaságának a felépítéséről.
A probléma abból adódhat, ha nem jegyzem meg a dolgokat öt évvel korábbról, ellenben valaki más igen :D (jegyzetek. JEGYZETEK.)
Az egyediség meg… több meló az egy-egy szóval előhívható trope-któl eltérő settinget leírni, és megértetni. De önmagában nem érzem problémának, ha valami miatt megéri a csapatnak – én szeretek egyedi világokban játszani, csak ekkor a mesélőnek sokat kell mesélnie, és nem szabad elvárni, h a játékosok ismerjék a világ működését vagy közösen dolgozni rajta.
Amúgy szerintem nem a fizikai különbségek jelentik az igazi érdekességet, hanem a társadalmi viszonyok kidolgozása, mert itt már gyakorlatilag minden önkényes választás, az is, ha meglévő sztereotípiákat választunk (lásd “true középkori setting”, ja, csak van mágia :D).
Végül meg – ha valaki mesél bármilyen világban, akkor igazából saját világot alkot a meglévő alapján, mert mesélés alatt újrateremti a kontextust, a szituációt és a helyszíneket is megeleveníti. Ha sikerül élettel megtöltenie, akkor az már világalkotás, mert muszáj azokat a részleteket belemesélnie, amiktől az övé lesz.
Aki meg “világot alkot”, az is csak újramesél dolgokat, max újrakombinálja őket.
Meséltél te népmesei changelinget is, az is világalkotás volt, és működött!
Validak ezek a meglátások is, már megérte megírni az agymenésem! :)
Asszem a válaszodból nekem alaposan kiviláglik, hogy a csapatnak írod a mesét, alkotod a világot, így például ismered az ízlésüket, tudod, hogy mit élveznek majd. Vagy akár bevonod őket a világalkotásba. Na nekem ez most hiányzik ebben a kísérletben, és szerintem valóban, ez is egy erős ok, amiért kudarcba fulladtam.
@digitaletrigan, nem tudok neked már a válaszokba válaszra válaszolni, szóval itt. Elengedtük anno, az egyik nagy csalódásunk volt az 5e-vel kapcsolatban. Mivel kifejezetten az 5e volt az alapja a világnak, nincs sok értelme más rendszerben próbálkozni vele.
Értem.
El is választanám a világot a rendszertől, meg nem is. Ha csak kitalálsz egy világot magában, akkor azt meglehet, hogy sok rendszerrel fel lehet használni, de előfordulhat, hogy a rendszerre integrálása nagyon sok plusz munka lesz valakinek.
Hogy működik az, amit te kitaláltál 5e alatt? Hát AD&D alatt? Hát OSE-ban? Mit jelent az játéktechnikailag, hogy “Atamír Páncélosai nem ismerik a félelem fogalmát és olyan könnyen mozognak talpig nehéz vasba öltözve, mintha súlytalan volna a felszerelésük”? Az Örökkön Nyitott szem szent harcosai harcosok? papok? paplovagok? Van valami különleges képességük?
Jó is lehet külön írni meg nem is. Én AD&D1E/OSRIC-et választottam és ráhúzom a világot, kicsit olyan módon, mitn anno a MAGUS tette a rendszerével. Összegyógyítom. Lehet nem a legjobb hasonlat, de talán érthető.
Nem mondom, hogy ez a jó dolog, mert nem mindenki azt keresi. Én egy világleírásból egy általános képet keresek és felhasználható dolgokat. Talán valami felületes történelmet pár sorban, de darabolva, hogy át lehessen esetleg ugrani. Ami érdekel, az olyanok mint:
Milyen a hangulata a helynek?
Mik a nagyobb, híresebb városai, amit meg lehet látogatni. Miről híresek azok a helyek?
Áll valakivel hadban az ország/birodalom?
Üldöznek valakineket?
Van rabszolgaság/ rasszizmus?
Van valamelyik más birodalommal rossz kapcsoalat?
Ha híres eseményeket és neveket látok, akkor azt miért látom leírva (vagy miért írom le)?
Van valami aktuális feszültség, konfliktus a térségben, amiben érintett? Akár belső is?
Kampókat, érdekességet keresnék – semmiképpen se azt, amit anno földrajzóra vagy történelemóra kereteiben tanultam a világról a 90-es években (hol bányásznak bauxitot majd mutasd meg a vaktérképen Sajószentpétert, továbbá van-e textilipar Mucsonyban; máshol meg – európa uralkodói névszám alapján, ABC sorrendben, történelmi atlasz segítségével, a kettesért), vagy politikai gazdaságtan néven a főiskolának abban a pár évében, mikor még érdemesnek láttam bemenni (a szénbányászat és választási hajlandóság összefüggései).
Persze ez nem azt jelenti, hogy ha egyszer elkészülök, az enyém majd pont olyan lesz és tökéletes. De eszembe szoktak ezek jutni azért is próbálok beleszórni ilyesmit.
Üdv, akkor én is hozzáteszem a magamét:
1. Elképzelhető, hogy a te kreatív alkatod nem a semmiből teremtésben, hanem a meglévő dolgok kreatív újrahangszerelésében rejlik. A képregényes világban Alan Moore például pont ilyen fazon és korszakos zseninek tartják (joggal). Lehet, hogy ha ezt elfogadod és inkább jó alapokhoz nyúlsz, akkor megspórolod a frusztrációt. A Dragonlance kampányodnak nagyon szurkolok!
2. Sok kampányötletem és kalandötletem volt (különösen fiatal koromban), amik élesben nem működtek úgy ahogy előzetesen elképzeltem őket. Utólag úgy látom, hogy az volt a baj, hogy csak egyetlen ötletem volt. A konklúziót úgy vontam le, hogy „egy ötlet nem ötlet”: több ötlettől kezd el az ember kreativitása beindulni. Februárban jön is egy szubjektív cikk erre építve, amelyben próbálom visszafejteni ezt az elvet a saját gyakorlatomban. Nekem az vált be, ha három egymástól független (ez nagyon fontos!) ötletet dolgoztam össze. Mintha lenne három regényötleted, de nem külön írnád őket meg, hanem leülnél és gondolkodnál rajta, hogy ezeket mégis hogyan lehetne összevarrni. Szerintem ez a kalandírásnál, kampánytervezésénél és a világalkotásnál is hasznos mentális teszt: hány olyan ötletem van, amelyek függetlenek egymástól? Minden ötlet egy külön láb, amin megállhat a kampány vagy a világ. Talán éppen ezért volt neked hiányérzeted egyes világoknál, mert nem volt „metaplot”, lehet, hogy nincs meg az a három ötlet, amitől biztos lábakon állna meg nálad a tervezett kampány vagy világ.
3. digitaletrigannak nagyon igaza van a földi analógiák és párhuzamok hazsnálatában: nagyban leegyszerűsítik a világ bemutatását.
Ezt hogy kell érteni, hogy “önmagában világ plot nélkül nekem nem nagyon látszik működni?” Olyan plot van benne, amilyet beleteszel. (A gyári metaplot meg ugye egyirányú és megvetendő dolog, ez igazán közismert.)